Szponzoraink

Sínek átvezetése terepasztal összeillesztéseknél

- szerkesztés alatt -

Újabban egyre gyakrabban előfordul a modellezők körében, hogy terepasztalaikat több darabból állítják össze. Ez lehet a klasszikus, helyhez kötött terepasztal is, de lehet ún. modulterepasztal- rendszer, mely eleve több modul egységből áll össze.

A terepasztal-részletek közötti átmenet előállítása nem egyszerű feladat, hiszen biztosítani kell a járművek akadálytalan, sima áthaladását, a megfelelő mechanikai védelmet, ill. az átmenetnek esztétikailag is meg kell felelnie a környező tereprészlet igényességének.


Példánkban egy modulterepasztal állomásának két szomszédos modulja közötti, már korábban repülővágányokkal kiépített kapcsolatát építjük át esztétikus kivitelűre. A képen a baloldali vágány már elkészült, azonban a másik két vágány helyén még csak a vágányok helye látható. Ide kerültek be korábban az összekötő vágányok, melyek korrekt elhelyezése az összeépítéskor igen nehézkes volt. Gondoljunk csak bele, itt csak 3 vágány van, mégis 3×4, azaz 12 db összeköto papucsra kellett ügyelni, hogy mindegyik a helyére kerüljön.
Az átalakítás megkezdése előtt gondoskodni kell a terepasztal-darabok egymáshoz viszonyított poziciójuk rögzítéséről, hogy az elkészített összekötések késobb is megfelelőek legyenek. A darabokat általában csavaros kötéssel erosítik egymáshoz, azonban a csavarok a fába fúrt lyukakban kissé elferdülhetnek, ezért nem biztosítanak tökéletes pozicionálást. Megoldás lehet a furatokba peremes alátétek helyezése, amelyek nem engedik elferdülni a csavarokat. További megoldás lehet fa-, netán fémcsapok alkalmazása, melyek precízen pozicionálják egymáshoz a moduldarabokat.

A képen láthatóak a helyükre fektetett összekötő sínek. A vágányokon nincsenek összekötő hevederek. A vágányok lehetnek szabványos vágánymezők, vagy egyéb sínszálból méretre levágott darabok, igény szerint. A vágány talpfarácsozatának kialakításánál azonban ügyelni kell arra, hogy annak színben, formában, ill. magasságban illeszkednie kell a már fekvő darabokhoz. A talpfarács magasságának azért van fontos szerepe, mert ha az magasabb a réginél, akkor nem lehet majd összekötni a vágányokat egymással, a sínkorona szintjében ugrás lesz, ami a modellvasút üzemében mind esztétikailag, mind üzembiztonság szempontjából hátrányos dolog.
A vágányok elhelyezésekor még ki lehet küszöbölni a különböző felfevési, illeszkedési hibákat. Ajánlatos még ekkor ellenorizni a vágányok egyenességét, ill. egyéb esetben (pl. íves pályarésznél) felrajzolni a pontos nyomvonalat, hogy majdan a végleges állapot kialakításakor ne kelljen újra mindent beállítani. Amennyiben szükséges, alakítsuk ki a vágány végeinél a meglévő hálózathoz csatlakozáshoz a hevederek számára helyet (pl. talpfarács-véget húzunk a sínekre) Ha mindez megtörtént, a vágányokat kivesszük a helyükről, és feljelöljük a rögzítő csavarok helyét.


A vágányok rögzítéséhez laposfejű, sárgaréz önmetsző facsavarokat alkalmazunk. A fejméret általában 5 mm, a menetes rész hossza a terepasztal szélének szerkezetétol függően 15-30 mm. A csavarokat a vágány síkjára merolegesen, a terepasztal szélétol 3-10 mm-re hajtsuk a be. A behajtási mélységet a vágány végleges helyzete határozza meg. Ennek ellenőrzéséhez helyezzük ismét le a vágányt. A talpfarács azon részét, ahová a csavarok kerülnek, el kell távolítani. Így a sín a csavarokon fekszik majd fel. A vágány pozicionálása után ellenőrizni kell, hogy az benne van-e a nyomvonal síkjában. Ezek után a csavarok magasságát a sínekhez kell igazítani. Az ellenőrzést valamennyi kapcsolatnál el kell végezni.
Ezek után a síneket a végleges helyükre kell építeni. Ehhez rövidebb vagy merev vágányok esetén a két terepasztalelemet valamennyire el kell távolítani egymástól, hogy az összekötő papucsokkal csatlakozni lehessen a már megépült vágányokhoz. Hosszabb vágánnál ilyen gond nincs, a flexibilis vágánymezo hajlításával befuzhetok a sínszálak a hevederekbe.

Csatlakoztatás után a terepasztalokat ismét rögzíteni kell egymáshoz, ki kell alakítani a vágányzat végleges állapotát. A síneket és csavarokat elo kell készíteni a forrasztáshoz, megfelelo folyasztószert kell a forrasztandó felületre, ill. a sín és a csavar közé juttatni. Lehetoleg szabályozható homérsékletu forrasztópákát használjunk, megfeleloen kisméretu forrasztócsúccsal. A forrasztáskor ügyelni kell arra, hogy a hőmérséklet elegendő legyen ahhoz, hogy mind a csavart, mind a sínt kellően átmelegítse, ezáltal a forrasztás minősége megfelelő lesz. Forrasztás közben gondoskodni kell a sínek megfelelő rögzítéséről, ill. szükség esetén helyzetéről (pl. emelni kell, vagy lenyomni, stb.). A kötésnek hagyjunk elég időt a megszilárdulásra. Forrasztás után a síneket a terepasztal éle mentén koronggal elvágjuk. 1-1,5 mm rést mindenképpen hagyjunk a sínvégek között, ez a terepasztal függőleges mozgatása miatt szükséges (fölfelé hajlítás).


A sínvégek lerögzítése után következik a festés. A sínszálak, ill. szükség szerint a keresztaljak megkapják jellemző színüket. A festék megszáradása után lehet nekiállni a kövezésnek.


A sínvégek közé helyezzünk el valami vékony lemezt, ami meggátolja a késobbiekben a két terepasztal részlet összeragadását a szóróanyag ragasztását követően.


A szóróanyag ill. az ágyazat feladata egyrészt a nagyvasúti ágyazat modellezése, másrészt pedig a vágányzat végleges rögzítése.
Az ágyazat és környékének kialakítása után következhet a befejező fázis. A tereprészletet vízzel alaposan bepermetezzük, majd fecskendobe felszívott vízzel oldott mozaikragasztóval beragasztózzuk. Ha a ragasztó nem itatódik be az ágyazatba, akkor permetezzük meg kicsit vízzel, vagy keverjünk a ragasztóhoz egy kevés mosogatószert.
A terepasztal részleteket csak a teljes megszáradást követoen mozgassuk, hogy elkerüljük a ragaszott felületek sérülését.